A KERESZTÉNYEK VIGASZA (1JÁNOS 2:1-2)

1Jn 2:1-2 versei nagyszerű kijelentéseket tartalmaznak, amelyek vigaszt nyújtanak, reménnyel és bátorsággal töltik el a bűnbánó bűnöst. A bűn és a bűntudat, valamint a bűnök gyakran rettenetes következményei ellenére is van megoldás. János már említette a bűnbocsánatot és a bűntől való megtisztulást. Most ismét visszatér ide, mondván, hogy mindez Jézus által vált lehetővé. Hogyan? Először is, Ő a Szószólónk („pártfogónk" az új prot. ford. szerint), aki közbenjár értünk. A Szószólót János a Messiással azonosítja („Krisztus"), akiről kijelenti, hogy igaz. Korábban, 1Jn 1:9 versében az Atyának tulajdonította az igazságot; most, 1Jn 2:1 versében viszont a Fiúnak, aki éppen az igaz jelleméből adódóan járhat közben értünk. Másodszor, bűnbocsánatot nyertünk Krisztus áldozati halála által, amely megbékélést, vagyis engesztelést eredményezett. Ez azt jelenti, hogy Ő kifizette bűneink büntetését, törlesztette adósságunkat, amelyet önerőből soha nem tudtunk volna kifizetni. János ezért Jézust Áldozatként és Közbenjáróként egyaránt említi. Az Újszövetség szemtanújának olvasatában ez annyit jelent, hogy Jézus bűntelen életet élt köztünk, meghalt a kereszten, feltámadt a halottak közül, és felemelkedett a mennybe, ahol közbenjár értünk. Az 1Jn 2-ben Szószólóként fordított parakletos kifejezést többféleképpen is lehet érteni; például: vigasztaló, ügyvéd, pártfogó, szószóló, közbenjáró (lásd Jn 14:16, 26; 15:26; 16:7; 1Jn 2:1). De mindenképpen olyan személyről van szó, akit valaki mellé rendeltek, aki valaki más helyett áll ki, aki segít egy baráton. János evangéliumában a Szentlélek a Segítő, János első levelében Jézus a Segítő és a Közbenjáró (1Jn 2:1). Amikor Jézusról, mint Szószólónkról beszélünk, és vigaszt merítünk abból, hogy megbocsátja bűneinket, óvakodjunk, nehogy azt a benyomást keltsük az Atyáról, miszerint kicsinyes és kíméletlen, akit csak egy közbenjáró vehet rá a megbocsátásra. Az ilyen istenképnek semmi alapja sincs. Az Atya küldte el Jézust értünk (Jn 3:16). Néhány verssel korábban még róla olvastuk, hogy „hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson" (1Jn 1:9). Jézusnak nem kell az Atyát megbékéltetnie. Ellenkezőleg, éppen az Atya az, aki Jézus által kinyilatkoztatta a megváltás vágyát.

Az eddig olvasottak alapján hogyan értjük az 1Jn 2:1-2 verseiben megfogalmazott ígéreteket? Mit jelentenek a hétköznapi keresztényi életünk vonatkozásában? Hogyan tehetnénk még valóságosabbá ezeket az ígéreteket a magunk számára? Milyen változásokat kell hozniuk a gyakorlatban?


Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: