A BŰN PROBLÉMÁJA (1JÁNOS 1:6, 8, 10)

Mit állít János a 6, 8. és 10. versben? Milyen hamis állításokról van szó, és mi a közös bennük?

Az első állítás az Istennel való közösséget tárgyalja. Az emberek azt mondják: közösségük van Istennel, holott sötétségben járnak, ami azt jelenti, hogy valójában nem is ismerik Istent.

Ezzel szemben (7. vers) a világosságban való járás igazi közösséget szül. Akik a világosságban járnak, megtisztulnak bűneiktől. Így a sötétben való járás a bűnös életet jelenti. János szerint, aki bűnben él, de azt állítja, hogy közössége van Istennel, az hazudik.

A következő két állítás – a 8. és a 10. versben – szintén kapcsolatban van a bűnnel. Noha János a bűn ellen beszél, tisztában van az életünkben való jelenlétével. A 8. versben azzal a hiedelemmel foglalkozik, amely szerint az emberek bűntelenek – márpedig e tanítás ellenkezik a legalapvetőbb keresztény tannal.

Miért olyan fontos János kijelentése a 10. versben? Mi minden lesz a „nem vétkeztünk" elképzelés következménye?

Figyeljük meg a haladás irányát ezekben a versekben. A 6. versben az emberek hazudnak, a 8. versben önmagukat csalják meg, a 10. versben pedig Istent teszik hazuggá. Nyilvánvaló, hogy János tisztán látja a bűn problémájának valóságát és komolyságát.

Mennyire nézünk szembe őszintén önmagunkkal az életünkben jelen lévő bűnt illetően? Hajlamosak vagyunk-e semmibe venni, igazolni, vagy önmagunkat marcangoljuk miatta? Mi lenne a helyes magatartás a bűnnel való küzdelemben, és mit tehetünk annak érdekében, hogy ezt meg is tudjuk valósítani?


Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: