Sokan szeretnek focimeccsre, hangversenyre vagy éppen politikai gyűlésre járni. Saját szemükkel akarják látni, tapasztalni az eseményeket, hogy élményekkel gazdagodjanak. Így később elmondhatják másoknak, mit láttak és hallottak. Vannak olyanok is, akik akaratlanul lesznek szemtanúi például egy balesetnek vagy bűncselekménynek. Ilyenkor bíróság elé idézhetik őket, tanúként.

Az apostolok Krisztus életének, halálának és feltámadásának voltak szemtanúi. Ez az esemény olyan hatást gyakorolt rájuk, hogy nem tudták elhallgatni mások elől.

Ez történt Jánossal is. 1Jn 1:1-4 verseiben azt állítja, hogy szemtanúja volt Jézus életének. Nemcsak látta, hanem érintette és hallotta is az Urat. Később János újra megismétli állításait, hogy jobban hangsúlyozza Jézussal szerzett tapasztalatainak valódiságát.

5Móz 4:1-9 ApCsel 4:20 1Kor 15:4-8

Nem János az egyedüli bibliai író, aki nyomatékos kijelentéseket tesz olyan eseményekről, amelyeket szemtanúként átélt. Mi a közös vonás az alábbi igeversek és 1Jn 1:1-3 versei között? Kik az elbeszélők, és mi volt kijelentéseik háttere?

Ma már nem lehetünk közvetlen szemtanúi Jézus életének, vagy a bibliai időkben zajlott történelmi eseményeknek. Ez azonban még nem zárja ki azt, hogy ne tanúsíthatnánk Krisztus valóságát és azt, amit értünk tett. Saját történeteink és személyes tapasztalataink bizonyos értelemben jobban tanúskodnak Isten valóságáról és jóságáról – különösen posztmodern világunkban –, mint a Bibliában leírt történelmi események.

„Szemtanúként" milyennek látjuk Jézust? Tapasztalatainkról beszélgessünk szombatiskolai osztályunkban!