TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA:

Olvassuk el egy lendülettel János első levelét, hogy könnyebben áttekinthetővé váljon számunkra!

„Amint az évek múltak és a hívők száma növekedett, János fokozódó hűséggel és komolysággal munkálkodott testvéreiért. Abban az időben sok veszély fenyegette a gyülekezetet. Mindenütt létezett a sátáni csalás… Krisztus egyes követői állították, hogy a szeretet felmenti őket az Isten törvénye iránti engedelmesség alól. Sokan pedig a zsidó szokások és szertartások megtartását szorgalmazták, mert szerintük a törvény puszta megtartása a Krisztus vérében való hit nélkül is elégséges az üdvösséghez. Egyesek úgy vélték, Krisztus jó ember volt, de tagadták istenségét. Mások színlelték Isten ügye iránti hűségüket, hitetők voltak és a valóságban tagadták Krisztust és evangéliumát. A törvény áthágása által eretnekséget hoztak az egyházba. Így jutottak sokan a kételkedés és csalás útvesztőjébe.

János szomorúsággal telt el, amint látta, hogyan szivárognak be e mérgező tévtanok az egyházba. Látta a veszélynek kitett egyházat, s a válsággal gyorsan és határozottan szembeszállt. János levelei a szeretet lelkületét árasztják. Úgy tűnik, mintha írásánál tollát a szeretetbe mártotta volna. De amikor kapcsolatba került azokkal, akik Isten törvényét áthágták és mégis állították, hogy bűn nélkül élnek, nem habozott félelmes tévedésükre figyelmeztetni őket" (Ellen G. White: Az apostolok története. Budapest, 2001, Advent Kiadó, 364–365.).

„Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik" (Mt 4:4).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1. Olvassuk el a fenti Ellen G. White idézetet! A mai egyháznak vajon miről írhatott volna? Más szóval, ma milyen teológiai kihívásokkal néz szembe az egyház? Milyen értelemben hasonlítanak e problémák azokra, amelyekkel János foglalkozott? Mit tanulhatunk Jánostól, ami segítségünkre lehet a tévedések kezelésében?

2. Adventistaként hisszük, hogy az igazságból sok mindent megismertünk, amit más egyházak nem. Végtére is, ha tudnák azt, amit mi, elveszítenénk létjogosultságunkat. Ugyanakkor kérdés, hogyan tükrözhetne egyházunk jobban olyan szeretetet és kedvességet, mint ami a bizonyságtételünk részét képezi. Mivel tudnánk gyülekezetünket segíteni abban – akár csoportként, akár egyénileg –, hogy isteni szeretetet tanúsítsunk? Riasztó belegondolni, hogy hány ember utasította el üzenetünket csupán azért, mert nem tapasztalt az egyházban kedvességet, kegyességet és szeretetet! Az eddigieknél többre lennénk képesek, és erre törekednünk is kell!


Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: