Milyen különleges üzenetet hirdet Isten népe a végidőkben (Jel 14:6-12)? Hogyan értelmezhető ez az üzenet? Fogalmazzuk meg saját szavainkkal!

A hármas angyali üzenetet szövegkörnyezetének egyértelműen a végidő áll a középpontjában. Közvetlenül a megváltottak „zsengéiről" (4. vers) való látomás előzi meg, és a megmentettek „aratása" (15. vers) követi. Fontos, hogy ismerjük ennek az üzenetnek a tartalmát; ám legalább annyira szükséges megértenünk azt is, ki ez a három „angyal", aki az „örökkévaló evangéliumot" (6. vers) hozza. Az angyal szó a próféciában emberi hírnököket, vezetőket és gyülekezeti tagokat jelölt, amit Ellen G. White is kiemelt: „Az angyalok az ég közepén jelennek meg, s onnan hirdetik a figyelmeztető üzenetet, irányt mutatva az embereknek, akik a föld történelmének utolsó napjaiban élnek. Hangjukat senki nem hallja, hiszen ők Isten népét jelképezik, akik a mennyel összhangban munkálkodnak. A Szentlélek által megvilágosodott és az igazság által megszentelt férfiak és nők hirdetik a három üzenetet" (Ellen G. White: Life Sketches. 429. old.).

Csakúgy, mint a „nagy misszióparancsban", az első angyal üzenetében is nyomatékos hangsúly kerül arra a felhívásra, hogy a föld minden emberének vigyük el az evangéliumot. Fennáll a veszély azonban, minél tovább maradunk itt, hogy felhagyunk missziós tevékenységünkkel és fenntartó üzemmódba váltunk. Könnyen szem elől téveszthetjük küldetésünket, a világnak való bizonyságtevést, és csak a meglévő szervezet és intézmények védelmezésére, fenntartására összpontosítunk. Mihelyst eljutunk idáig, létezésünk értelmét veszti.

Gondolkodjunk el a lehetséges problémán: jobban összpontosítunk az önfenntartásra, mint a misszióra! Hogyan történhet ez meg? Miről ismerhetjük fel, ha ez a helyzet? Mit tehetünk, hogy elkerüljük ezt a csapdát?