Sok keresztény célja, hogy a különböző felekezetek között nagyobb egységet teremtsen. A megoszlás és a széthúzás „botrányáról" beszélnek, arra emlékeztetve, hogy Krisztus ismételten egységre szólította követőit. Az egység a Hetednapi Adventista Egyház számára is kulcsfontosságú, annál is inkább, mivel belülről a széttöredezés és a megoszlás veszélye fenyegeti. Ám az adventisták által támogatott egység nem egyszerűsíthető le pusztán szervezeti egységgé vagy az istentisztelet formáinak, esetleg más tradícióknak egységesítésévé. Mélyebbre kell hatolnia.

Melyek a valódi keresztény egység ismérvei? Jn 14:6; Ef 4:3, 13

Egységben lenni Krisztusban azt jelenti, egységben lenni az igazságban, hiszen amint Krisztus mondta, Ő az igazság. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem lehet egység olyan emberek között, akik egyes teológiai nézetekről eltérő véleményt vallanak, vagy bizonyos szakaszokat másképp értelmeznek. A valós egységhez viszont szükséges azonos elkötelezettséggel viseltetni a Szentírás, mint Isten Igéje és annak alapvető tanításai iránt, és gyakorolni is azt, amit az Ige tanít. Az viszont nem feltétele az egységnek, hogy minden tag egyformán gondolkodjon, és pontosan egyformán imádja Istent. Az igazi egység nem teszi semmissé azt a csodálatos kulturális sokszínűséget, ami világszéles egyházunk közösségét gazdagítja.

Hogyan példázza az új Jeruzsálem leírása az Isten népét jellemző sokszínűséget? Jelenések 21; 22:1-6; különösen a 21:12-14, 19, 26 és a 22:2 versek

Az új Jeruzsálem, még ha a leírás erősen szimbolikus is, egy konkrét, valós hely, amit Isten készít népének. A leírás olvasásakor a sokszínűség a leginkább szembetűnő, ami persze nem is csoda, hiszen a megváltottak „minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből" (Jel 5:9, vö. Jel 7:9) valók. Az új Jeruzsálem kapuin belépő és az új földet benépesítő népek olyanok, mint a szőlőtőke ágai. „A szőlőtőke ágai egyrészt különböznek egymástól, másrészt egyek is; hiszen minden ág egy tőről fakad, és ugyanabból a forrásból meríti táplálékát. Ha az igaz Szőlőtőke ágai vagyunk, nem lesz köztünk ellenségeskedés, elsőbbségért folyó harc, és nem becsmérli egyikünk a másikat" (Ellen G. White: General Conference Bulletin. 1901. április 25.).

Ha a mennyben ilyen sokszínűségnek kell lennie, hogyan lehet annyi etnikai viszály ma a gyülekezetekben? Miért hajlamosak az emberek a saját népük tagjaihoz húzni egy sokszínű közösségben? Milyen üzenetet közvetít ez?