SZOMBAT DÉLUTÁN

E heti tanulmányunk: 5Mózes 8:18; Zsoltárok 50:12;

Máté 24:46; 25:14-30; Lukács 4:16; 1Korinthus 6:19-20

„Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és megszaporíttatik" (Mt 25:29).

A sáfárság nemcsak az anyagi javakkal való törődést jelenti, és azt, hogy Isten megkapja mindenből a tíz százalékot. Noha része ez is, mégis sokkal többről van szó.

„A sáfárság szót félreértik és idegennek tartják társadalmunkban. Nincs olyan kifejezés modern szótárunkban, amely hordozná e szó jelentésének gazdagságát. A gondnok szóban nincs benne az a felelősség, ami a sáfáron nyugszik. A menedzser is alkalmatlan arra, hogy leírja a gazda és a sáfár közötti kapcsolatot. Az őr túlságosan passzív szó, az ügynök túl önérdekű. A nagykövet politikai csengésű, és hiányzik belőle a szolgálat eleme. A felügyelő adminisztratív és személytelen, a gyám túl szorosan kapcsolódik a szülői felelősséghez" (R. Scott Rodin: Stewards in the Kingdom. Downers Grove, Illinois, 2000, InterVarsity Press. 27. old.).

A TANULMÁNYRÓL RÖVIDEN: Hogyan használjuk képességeinket, időnket, anyagi javainkat és mindazt, amit Isten ránk bízott, hogy azokkal sáfárkodjunk? Hogyan viseljük Teremtőnk és Megváltónk iránti felelősségünket? Erről szól a sáfárság.