SZOMBAT DÉLUTÁN
E heti tanulmányunk: Prédikátor 9:7-8; Kolossé 1:10-14;
1Thesszalonika 4:13-18; Jelenések 21:1-4, 8
„Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És… ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket" (Jn 14:2-3).
Sokak számára a menny szó semmit nem jelent, vagy csupán a tündérmesék világához tartozó fogalom. Csak áltatjuk magunkat – mondják –, ha azt hisszük, hogy e földi létezésen túl van valamiféle élet. Néhányan még a mennyország lehetőségének, ill. az arról való beszédnek a gondolatát is elvetik. Szerintük ez eltántorítja az embereket attól, hogy minden erejükkel jelen életükre koncentrálva megpróbálják kihozni belőle a lehető legjobbat.
Még a keresztények közül is sokan kételkednek. Nem biztosak benne, hogy a menny valóságos hely. Inkább nem egyfajta lelkiállapotnak tekintendő a menny? Másrészt sokan azt hiszik, hogy a halál pillanatában a lélek elhagyja a testet, és azonnal a mennybe, Istenhez jut. Bíznak abban, hogy korábban elhunyt apjuk, anyjuk, férjük, feleségük vagy gyermekük most Istennel van a mennyben, és legfeljebb néhány év múlva újra találkoznak szeretteikkel.
Mi az igazság ezzel a fontos kérdéssel kapcsolatban?
A TANULMÁNYRÓL RÖVIDEN: Miért olyan fontos számunkra a menny ígérete? Milyen lesz ott az élet? Hogyan érezhetjük már most az előízét? Milyen sors vár azokra, akik úgy döntenek, kizárják magukat a mennyből?
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!