Olvassuk el Zsolt 19:2-5 és Róm 1:18-20 verseit! Ezt a két szakaszt idézzük leggyakrabban, amikor Istennek a természet általi kinyilatkozásáról beszélünk. Foglaljuk össze saját szavainkkal, mit tanít ez a két igehely!

„Isten körülvett bennünket a természet szépségével, hogy azok vonzzák és lekössék elménk érdeklődését. Szándéka, hogy kapcsolatba hozzuk a természet szépségét dicsőséges jellemével. Ha komolyan tanulmányozzuk a természet könyvét, az az Isten végtelen szeretete és hatalma szemléltetésének kimeríthetetlen forrása lesz" (Ellen G. White: Boldog otthon. Budapest, 1998, Advent Kiadó. 122. old.). Aki hisz a Bibliában, megerősödik hitében, amikor felnéz a csillagfényes égre, vagy meglátja az erdők fenséges fáit és a hóborította hegycsú-csok mögött lenyugvó nap szépségét; a szerető és hatalmas Teremtő munkáját látja. Amikor megpillant egy repülő sast, megcsodál egy tulipánt, vagy rácsodálkozik az emberi test bonyolultságára, Isten láthatatlan jellemének bizonyítékait látja, és egyetért abban, hogy a természet valóban Isten dicsőségét hirdeti.

Ám a bibliaszövegek egy lépéssel tovább visznek. Azt sugallják, hogy aki nem hisz Istenben, a természetet szemlélve valamilyen fogalmat alkothat róla, aki mindezt megtervezte és megteremtette. A mai világban sokan szemet hunynak efelett. Teleszívták magukat az evolúciós gondolkodással, és minden létező dolgot a véletlennel és a szükségszerűséggel magyaráznak. Azonban egyre több tudós ismeri el: olyan sok bizonyíték van az intelligens tervezésre, hogy azt csak azok nem látják, akik makacsul nem akarják.

Tegyünk fel egy egyszerű kérdést: melyik a logikusabb magyarázat az élet szépségére és összetettségére: a puszta véletlen vagy a megtervezett teremtés?

Olvassuk el újra Zsolt 19:2-5 és Róm 1:18-20 verseit! Mennyire nyilatkoztatta ki magát Isten a természetben? Ugyanakkor mit nem tudhatunk meg róla csupán a természet világából? Sokat felfed ugyan a természet, de még mi az, amit a teremtés csodáit szemlélve nem tudhatunk meg?