„Azért ha valaki a Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden" (2Kor 5:17).

Hogyan értelmezhető a fenti szöveg? Hogyan válik az emberből „új teremtés" Jézusban?

A föld minden lakója, függetlenül attól, hogy tisztában van vele vagy sem, születésétől fogva Istené. Tudjuk azt is, hogy a földi élet csak átmeneti. A bűn romlást és halált hozott nemcsak az emberiségre, hanem a bolygó minden teremtményére. Semmi nem mentesül a bűn okozta öldöklő pusztítástól. A jó hír viszont az, hogy választhatunk: megelégszünk csak az evilági élettel, vagy elfogadjuk az örök élet nagyszerű ajándékát.

Ahhoz, hogy örök életet nyerjünk, meg kell térnünk. A Biblia számos hasonlatot használ e döntő tapasztalat leírására. A legszemléletesebb ezek közül az újjászületés, annak a fordulópontnak a képi ábrázolása, amikor az ember elfogadja az örök élet ajándékát Krisztusban. Amikor ez megtörténik, az „óember" meghal, és „új ember" születik.

A Biblia sehol nem írja le világosabban, milyen nagy szükség van az újjászületésre, mint János evangéliuma 3. fejezetében. Olvassuk el azt a részt (1-21. vers), amikor Jézus találkozott Nikodémussal. Mit tudhatunk meg belőle az újjászületés természetéről? Mi hogyan vélekedünk erről a kérdésről?

Jézus követőjét, aki önnön érdekének érvényesítése helyett Istennek kötelezte el magát, a növekedés jellemzi. Az újjászületett lelki embernek megfelelő szellemi táplálékra van szüksége, és fokozatosan gyarapodnia kell. Péter apostol arra bátorít, hogy növekedjünk „a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében" (2Pt 3:18).

Ha valaki megkérdezné tőlünk, hogy újjászülettünk-e, mit válaszolnánk? Mit árulna el válaszunk Jézussal való kapcsolatunkról?