E HETI TANULMÁNYUNK: Lukács 21:25-26;
SZOMBAT DÉLUTÁN
1Korinthus 15:20-26, 50-55; János 5:24; Jelenések 21
„Mindig készen legyetek megfelelni mindenkinek, aki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről…" (1Pt 3:15).
A felvilágosodás kora óta a pozitív gondolkodás jellemzi a nyugati világot, így nem meglepő, hogy a XX. század is az optimizmus jegyében indult. Emberként nemcsak arra véltük magunkat képesnek, hogy értelmünkkel felfedezzünk minden igazságot, hanem úgy gondoltuk: erkölcsi tökéletességre is eljuthatunk. Új találmányok, új közlekedési formák, az orvostudomány drámai fejlődése, új gépek alkalmazása és a folyamatos erkölcsi fejlődés minden ember életét jobbá teszi. De kevés okot hagyott az optimizmusra a két világháború, a holokauszt, a hidegháború nukleáris fenyegetése és az egész világra kiterjedő terrorizmus állandó veszélye, amihez társult az a felismerés, hogy elpusztítjuk a környezet világát – amire pedig az emberiség fennmaradásához szükség van.
Mégis van remény! Persze nem abban, amit látunk vagy megtehetünk, hanem abban, amit Isten ígért Fiában, Jézusban.
A TANULMÁNYRÓL RÖVIDEN: Krisztus követőiként még abban a világban is van remény számunkra, amely önmagában nem kecsegtet semmi jóval. Ez azért lehetséges, mert a remény nem ránk épít, nem is arra, amit e világ kínál, hanem kizárólag Jézusra és az Ő ígéreteire.
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!