Sokszor tűnődtem: vajon hiszi pap

bátyám Istent? S hogy hiszi? Ami csak

volt, érv, pro s kontra, mind előkerült;

sőt, bármi jött szóba, ha sikerült

újat találnom, néha valami

új szempontot, ő csak örült neki,

s nem háborgott, de maga segített

táplálni fürkész ösztöneimet.

„Fiam", mondta, „bármennyire igaz

az Úr igaza, mi mindig csak az

ember agyával elemezzük, és

jogunk és tisztünk a kételkedés.

Szűrj mindent, vizsgálj! Csak gyarapodik,

ha maga termi próbaköveit

a hit s az ész; minekünk nyereség,

ami másnak szégyen és vereség.

Mások: érdek; légy te érdektelen;

s az út végén találkozol velem!"