Milyen párhuzamokat látunk a tanítványoknak a Jézus kereszthalálát követő viselkedése, és a korai adventhívők magatartása között 1844-ben, a nagy csalódás idején? Lk 24:13-17; ApCsel 10:9-16, 44-48
A tanítványok Jézus kereszthalálakor élték át a nagy csalódást. Remélték, hogy Jézus megváltja Izráelt. Amikor látták szamárháton bevonulni Jeruzsálembe, Zakariás próféciájának teljesedéseként, biztosra vették, hogy hamarosan királylyá koronázzák majd, azután kiűzi a rómaiakat és megalapítja Isten országát a földön. Csak halála után, amikor „megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat" (Lk 24:45), akkor fogták fel először, hogy Jézus egészen más céllal jött. Annak ellenére, hogy Jézus évekig közöttük élt, és világosan elmondott mindent, nem értették meg, amit a Szentírás tanított. Jézus a Bibliára irányította figyelmüket, arra kellett alapozniuk hitüket.
ApCsel 1:6 versei szerint milyen téves elképzelések éltek Jézus eljövete-lének céljáról a tanítványokban még azután is, hogy a feltámadás után találkoztak vele?
A korai adventhívők is átéltek egy nagy csalódást William Miller téves nézete miatt, miszerint Dán 8:14-ben földünk volna a szentély. Amint az írások tanulmányozása és Isten természetfeletti közbelépése nyomán a tanítványok el tudtak szakadni korábbi tévedéseiktől, úgy az első adventhívőkben is új felfogás alakult ki a szentély igazságával kapcsolatban. Ez a Szentírás tanulmányozása és Isten Ellen White prófétai szolgálatában megmutatkozó vezetése által következett be.
Ennek ellenére, bármennyire hasznos is volt a prófétai ajándék, úttörőink nagyon határozottan képviselték, hogy az alapvető tantételeket a Bibliára alapozzák, és nem a prófétaság ajándéka biztosítja tantételeik tekintélyét. Hetednapi adventistaként valljuk, hogy hitünk ereje és bizonyossága ma is kizárólag Isten Igéjén alapszik. Ha megbizonyosodtunk a Bibliából származó tantételekről, és erről a szilárd alapról indulunk ki, valóban megbízhatunk a prófétai ajándékban!
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!