SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETI TANULMÁNYUNK: 2Mózes 4:10-16; 1Sámuel 12:1-14;
2Királyok 22:10-13; Jeremiás 36:22-31; Márk 1:21-27;
Apostolok cselekedetei 16:25-34
„A prófétálást meg ne vessétek, mindent megpróbáljatok; ami jó, azt megtartsátok" (1Thessz 5:20-21)!
A Bibliában mindenütt ismétlődik a téma: Isten prófétái által szól az emberekhez, a nép pedig vagy elfogadja, vagy elutasítja a mondottakat. Természetesen, ha elutasítják a próféta szavát, nem a prófétát utasítják el, hanem az őt küldő Istent.
Nagyon komoly dolog tehát Isten nevében szólni! Ha valaki ezt állítja magáról, és ez igaz, akkor a világegyetem Teremtőjének szószólója – ami nem kis felelősség. Van olyan munkakör, hogy valaki egy cég főnöke vagy az elnök, esetleg a miniszterelnök nevében szól – de Isten nevében szólni igen súlyos teher!
Sajnos, a Biblia számos története arról számol be, hogy Isten szólt prófétái által, ám a nép visszautasította üzenetét. Mennyire kell vigyáznunk, nehogy ma is elkövessük ugyanazt a hibát!
A TANULMÁNYRÓL RÖVIDEN: Miért húzódozott annyira Mózes a feladattól, hogy Isten prófétája legyen? Milyen tekintéllyel bírtak a próféták Izráelben, még azok is, akik nem írtak a Bibliába később belekerülő könyvet? Van-e különbség azok között a próféták között, akiknek írása a Kánon részévé vált, és akiké nem?
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!