Mit mond evangéliuma keletkezéséről Lukács, és mit árul el az ihletettségről? Lk 1:1-4

Az evangélium megírása során Lukács nem támaszkodott álmokra vagy látomásokra, és szemtanúja sem volt az általa leírt eseményeknek. Ő inkább azt dolgozta fel, amit másoktól megtudott, mindazoktól, akik kétségtelenül a Szentlélek ihletése és vezetése alatt álltak. Ez a biztosíték arra, hogy amit Lu-kács leírt, az megegyezett a történelmi eseményekkel és Isten akaratával.

Az Újtestamentumban Pál apostol nemcsak mások szóbeli beszámolóiból merített (1Kor 1:10-11), hanem néhány alkalommal pogány szerzőktől is idézett, ApCsel 17:28-ban pl. egy ciliciai költőtől, Aratusztól (Kr. e. 315–240): „Zeusztól függ minden utunk, mert az ő nemzetsége is vagyunk" (Phaenonlena című költeményének 5. sora; a kiemelés a szerzőtől). Figyeljük meg még 1Kor 15:33 és Tit 1:12 verseit, ahol Pál más forrásokból idéz, de azzal a céllal, hogy az ihletett igazságot tanítsa.

Ellen White időnként más könyveket és forrásokat is felhasznált műveihez. A nagy küzdelem c. könyvének bevezetőjében ezt írja: „Az a nagyszerű eseménysor, amely a múlt reformációjának útját jelezte, és a protestáns világ által jól ismert és egyetemesen elfogadott történelem, olyan tényeket tartalmaz, amelyeket senki sem tagadhat le… Egy-egy történetíró szavait idéztem olyan esetekben, amikor az idézet röviden és érthetően megvilágítja a témát, vagy jól öszszegzi a részleteket. Olykor nem hivatkoztam név szerint az íróra, mert nem tekintélye miatt idéztem szavait, hanem mert megállapítása találó és megragadó képet nyújt a témához. Azok tapasztalatainak és nézeteinek az ismertetéséhez, akik korunkban viszik előre a reformáció munkáját, ugyancsak igénybe veszem nyomtatásban megjelent műveiket" (A nagy küzdelem. Budapest, 1985, H. N. Adventista Egyház. 14. old.).

Szemelvények Ellen G. White írásaiból. Budapest, 1999, Advent Kiadó. „A prófétai írások ihletettsége" c. fejezet, 1. köt. 15–22. old.

A próféták felhasználnak más forrásokat is? Sokak számára ez a gondolat zavaró. Mégis mire következtethetünk ebből az ihletés folyamatáról? Ha átgondoljuk, vajon mi elfogadhatatlan volna abban, hogy a Szentlélek vezetése alatt próféták más forrásokat is felhasználnak, és azok által fejtik ki az igazságot?