A maradék egyház második megkülönböztető jegye „Jézus bizonyságtétele". Ez a kifejezés hatszor fordul elő A jelenések könyvében (Jel 1:2, 9; 12:17; 19:10; 20:4).

Mi a jelentése a „Jézus bizonyságtétele" kifejezésnek a következő igékben? Jel 1:2, 9; 19:10; 20:4

Nyelvtanilag kétféle magyarázat kínálkozik erre. Az első nézet úgy értelmezi, hogy „Jézus bizonyságtétele" az ember bizonyságtétele Krisztusról. A másik nézet szerint pedig Jézus önkinyilatkoztatásáról, vagyis az önmagáról szóló bizonyságtételről van szó.

A jelenések könyvében tehát a „Jézus bizonyságtétele" kifejezést is úgy kell értelmezni, mint Jézus önmagáról adott bizonyságtételét, nem pedig a maradéknak Jézusról szóló bizonyságtételét. Ez magukból a könyvben található szövegekből is kitűnik. Jel 1:2 versében az áll, hogy János „Isten beszédéről és Jézus Krisztus bizonyságtételéről" tett tanúságot. Tehát „Isten beszéde" arra utal, amit Isten mond, ennek jelentéstartalma párhuzamos a „Jézus Krisztus bizonyságtétele" kifejezéssel. „Isten beszéde" egyszerűen az, amit Jézus mond; bizonyságtétel, amit Ő kijelent önmagáról.

János írásaiban a bizonyságtétel szó tanulmányozásakor kiderül, hogy amikor A jelenések könyvében is szereplő nyelvtani alakban fordul elő, akkor mindig Jézus saját bizonyságtételére vonatkozik (Jn 1:19; 3:11, 32-33; 5:31). Ezzel ellentétben János írásaiban a valakiről való bizonyságtétel következetesen más nyelvtani alakban jelenik meg.

Ugyanez igaz Jel 1:9 versére is. János bemutatkozik, majd kijelenti, hogy „Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért" van Pátmosz szigetén. Itt ismét egyértelműen felfedezhető a párhuzam „Isten beszéde" és „Jézus Krisztus bizonyságtétele" között. A jelenések könyvében tehát az igét igével összevetve magyarázni alapelv szerint a „Jézus Krisztus bizonyságtétele" kifejezés mindig Jézus saját bizonyságtételére vonatkozik.

Hogyan nyilatkoztatta ki magát Jézus személyesen nekünk? Szeretnénk-e jobban megismerni? Mi az egyetlen módja ennek?