Mit tanít a Biblia a hamis ajándékokról és azok eredetéről? Mt 7:22-23; 2Thessz 2:9-10; Jel 16:13-14

Isten hatalma által Mózes és Áron a fáraó előtt kígyóvá változtatta botját (2Móz 7:10), vérré a Nílus folyót (20. vers); intésükre békák jöttek ki a Nílusból, és ellepték a szárazföldet (2Móz 8:6). Ám az egyiptomi varázslók – Sátán erejével – ugyanezt meg tudták tenni. A harmadik csapás után azonban már képtelenek voltak utánozni Isten csodáit.

Ebből két dolog következik: 1) Sátán valóban képes olyan csodákat tenni, amelyek valóságosnak tűnnek, 2) de Sátán csak az Isten által meghatározott keretek között mozoghat.

A hamis ajándékok nemcsak Isten igazi ajándékainak elferdített formái lehetnek, hanem lehetnek azokhoz hasonló jelenségek is, ezek azonban más forrásból, Sátántól erednek. A fenti versek tanulmányozása néhány fontos szempontot tár fel a hamis lelki ajándékok létezésével kapcsolatban. Először is, ahogy láthattuk, hamis csodákat végbevihetnek olyanok is, akik Jézus nevét vallják. Jézus is mondta, hogy sokan állítják majd: az Ő nevében tesznek csodákat, amelyek azonban nem tőle erednek.

Másodszor, lesznek csodák, titokzatos jelek, amelyek sokakat elhitetnek. Ezért vigyázzunk, nehogy magukkal ragadjanak a természetfeletti jelenségek. Még ha valamit Jézus nevében tesznek is, és természetfelettinek tűnik, attól még nem biztos, hogy a Lélek valódi ajándéka volna!

Végül, Sátán minden tőle telhetőt megtesz, hogy a lehető legtöbb embert elhitesse. Ezért minden jelenséget meg kell vizsgálni a Biblia fényében. Ha valami nem áll összhangban Isten Igéjével, akkor tudjuk, minek kell tartani, bármilyen meggyőzőnek tűnne is. Mindenképpen a Biblia az abszolút mérce.

E gondolatok fényében mit mondjunk azokról a csoportokról, amelyek hétről hétre újabb és újabb próféciával, gyógyítással és csodával rukkolnak elő? Anélkül, hogy bárkit is elítélnénk, miért fontos az óvatosság? Milyen kérdéseket kell feltennünk, és miért?