Szegedi Kovács György: Összehajtogatva

Tíz éves lehettem

amikor az olvadó hó lesodorta

házunk tetőjének elülső részét

hatalmas robajjal, s apám dunnájára

hullott a vakolat, a hólé.

Megrémültem, annyira féltem,

hogy rámszakad a ház, az ég.

Azokban a napokban jó akartam lenni

az Isten előtt, szófogadó, rendes gyerek.

Ugrottam a kérésre, esténként

összehajtogattam ruháimat.

Most, negyven évvel később,

meghalt anyám. Lesodorta,

földbe tiporta az átokverte örökség.

Elolvadt a szemünk előtt,

nem nagy robajjal, csendben költözött,

s féltő szerelmének vakolata ráomlott

szívemre, fejemre, csontjaimra,

s ruháim hajtogatom tovább,

engem hajtogat az Isten,

míg el nem olvadok én is.

2009. 1. negyedév

A prófétaság ajándéka – a Szentírásban és az adventtörténelemben

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: