A kegyelem erejének jobb megértése érdekében a teológusok beszélnek általános kegyelemről és megszentelő kegyelemről. Adventista szemszögből nézve az általános kegyelem Isten jósága, ami abban nyilvánul meg a bűnösök felé, hogy fenntartja az életet bolygónkon, és a Szentlélek által bűnbánatra, beismerésre és megtérésre szólítja az emberi szívet. A megszentelő kegyelem fogalma alatt általában a Szentléleknek a Krisztust mint Megváltót elfogadók szívében végzett munkáját értik. Krisztus kereszthalála kiárasztotta a kegyelem légkörét, amely körbeveszi a bolygót: „Isten az Ő Fiának felbecsülhetetlen adományozása által körülvette a földet kegyelmi légkörével, amely oly valóságos, mint az a légkör, mely a földet övezi. Mindazok, akik ezt az életadó levegőt választják, Krisztus Jézusban érett férfiakká és nőkké növekednek" (Ellen G. White: Jézushoz vezető út. 17. kiad. Budapest, 1992, Advent Kiadó. 56. old.). Ez az általános kegyelem, és mindazok számára elérhető, akik úgy döntenek, elfogadják.

Mit ígért Krisztus a tanítványoknak, és mi volt ennek az ajándéknak a szerepe? Jn 14:16-17; 16:8-11; Róm 8:9-14

Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy távozása után elküldi hozzájuk a Szentlelket, aki majd „leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet" (Jn 16:8, új prot. ford.). Ez az általános kegyelem. A Szentlélek feladata, hogy az embereknek tudomására hozza bűnösségüket, vétkeiket és Istentől való eltávolodásukat. Ugyanakkor rámutat, hogy Krisztus keresztje az egyetlen kiút elkeserítő állapotukból. A Szentléleknek e munkája nélkül a kereszt magában hatástalan maradna. Viszont pontosan a kereszt miatt tevékenykedik a Szentlélek a világban, folyamatosan Jézusra irányítva a bűnösök figyelmét, hogy üdvösséget nyerjenek.

A kegyelem nem ellenállhatatlan; vagyis az emberek visszautasíthatják, mint ahogy sokan ezt is teszik. Ha erőszakkal kényszerítenék ránk, aligha lenne kegyelem (nem igaz?). Az Úr tiszteletben tartja teremtményei szabadságát; ezt a keresztnél semmi nem bizonyítja jobban.

Milyen helyzetekben kaptuk már magunkat azon, hogy ellenállunk a Szentlélek késztetésének? Miért teszünk ilyet? Miért olyan veszélyes az ellenállás, még a „kis" dolgokban is? Ami pedig a legfontosabb, hogyan tanulhatunk meg napról napra engedni a fentről jövő sugallatoknak?