Krisztus közbenjárása és az élet fenntartása

Krisztusnak a mennyei szentélyben végzett közbenjárói munkája hogy hat a természet világára? Jn 3:35; Kol 1:16-17; Zsid 1:3

Krisztus keresztje és az Atya előtti közbenjárása nélkül földünk talán épp olyan elhagyatott lenne, mint a Mars. Mint már korábban bemutattuk, a bűnnek káros hatása volt a természetre; ez lett a bűn lázadó természetének kifejeződése. Isten mégsem fordult el a természet világától. A zsoltáros azt mondja: „Jó az Úr mindenkihez, irgalmas minden teremtményéhez" (Zsolt 145:9, új prot. ford.). Isten szeretete nyilatkozik meg abban, ahogy gondoskodik a föld fennmaradásáról.

Ha a teremtett világnak van olyan eleme, amelyet a bűn közvetlenül fenyeget, akkor ez a bolygón lévő élet titokzatos jelensége. Isten szeretetből úgy döntött, hogy a bűn fertőzése ellenére is fenntartja a megteremtett életet. Pál azt mondja: „mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk" (ApCsel 17:28). Életünket nem az Istentől függetlenül, mechanikusan működő törvények tartják fenn: „Az ember fizikai szervezete Isten felügyelete alatt áll, de nem hasonlítható egy órához, amit működésbe helyeztek, és attól kezdve magától jár. A szív dobog, a pulzus ver, a tüdő lélegzik, de az egész lény Isten felügyelete alatt áll… Minden szívdobbanás, minden lélegzetvétel annak az ihletésére történik, aki Ádám orrába fújta az élet leheletét – a mindig jelenlévő Isten, a nagy VAGYOK ihletésére" (Ellen G. White: Medical Ministry. 9. old.). Noha a bűnösök halált érdemelnek, életüket fenntartja Isten kegyelme, ami csak a kereszt által vált lehetségessé. Pál és Barnabás ezt mondta a pogányoknak: „Jóllehet [Isten] nem hagyta magát tanúbizonyság nélkül, mert jóltevőnk volt, adván mennyből esőket és termő időket nékünk, és betöltvén eledellel és örömmel a mi szívünket" (ApCsel 14:17). „Aki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből" (Zsolt 104:14). Minderre teremtményei teljesen érdemtelenek, és ez fejezi ki Isten szerető kegyelmét Krisztus által (Mt 5:45; Lk 6:35). Isten jóindulata nem korlátozódik azokra, akik szolgálják Őt, minden ember felé árad.

Gondolkodjunk el azon, ami a mai tanulmányból következik: minden ember Krisztus kegyelmének köszönheti az életét. Hogyan hasson ez a többi emberhez való viszonyulásunkra? Mennyiben segít ez a gondolat felmérni az emberi élet értékét?


Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!
2008. 4. negyedév

Az engesztelés és Krisztus keresztje

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: