Foglaljuk össze a három kísértést, amivel Jézus a keresztsége után szembesült a pusztaságban! Mt 4:1-11; Mk 1:12-13

Jézus megkísértése néhány ellentétes párhuzamot mutat Ádám és Éva kísértéseivel. Először is, Ádám az Éden kertjében, a bűn megrontó valóságától mentes környezetben találkozott a kísértéssel, Jézus pedig a pusztában, a gonosz hatalmak befolyása alatti vidéken. Másodszor, Ádám dúskálhatott az élelemben, Jézus viszont meg volt fosztva tőle. Harmadszor, Ádám nem böjtölt, Jézus igen. Negyedszer, Ádám és Jézus számára is az volt a kísértés, hogy Isten akaratától függetlenül elégítse ki az élelem utáni vágyát; Ádám megtette, Jézus nem. Ötödször, Ádám számára az volt a kísértés, hogy megkérdőjelezze Isten szavát, nem bízott abban. Sátán azzal kísértette meg Jézust is, hogy kételkedjen Isten szavának hihetőségében, de ezt Ő visszautasította. Hatodszor, Ádám nyíltan szembeszállt az Úrral, és csatlakozott Sátánhoz az Isten és kormányzata elleni lázadásban. Sátán felkínálta Jézusnak e világ királyságait, csak imádnia kellett volna őt, és csatlakozni hozzá Isten országa ellen folytatott küzdelmében. Jézus azonban hűséges maradt az Atyához.

Mivel legyőzte Sátánt azokon az alapvető pontokon, ahol Ádám elbukott, Jézus helyrehozta Ádám hibáját, és győzelmét elérhetővé tette azoknak, akik hisznek benne. Az új emberi család nem az engedetlenség és lázadás szellemét veszi majd át a faj fejétől, ahogy Ádámtól ezt vette örökül a régi, hanem alázattal meghajlik Isten akarata előtt.

Olvassuk el 2Kor 5:21 versét! Mit jelent számunkra és az engesztelés folyamatára nézve az, hogy Jézus minden bűn felett győzött?

„Jézus bejárta a városokat és a falvakat mind, tanított a zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget" (Mt 9:35, új prot. ford.).

Az Atya és a Fiú közötti mély egység kötelékeit nem törték meg a kísértések és támadások, amelyeket Sátán Isten Fiára zúdított. Ő legyőzte mindet, és maradéktalanul az Atyára bízta magát. Nem volt, nincs és nem is lesz még egy ember, aki pontosan olyan lenne, mint Ő. Természetéből adódóan és személyes döntése következtében is bűntelen volt. Éppen ezért képes megmenteni minket. A Bűntelen bűnné vált értünk, hogy hit által igazságot nyerhessünk, ami nem a miénk, hanem az övé. A tökéletes áldozati Bárány magára vette bűneinket, hogy újból egységben és összhangban élhessünk a Teremtővel.