Olvassuk el Ézs 52:13–53:12 verseit! Milyen nagyszerű reményt és ígéretet találunk ebben a szakaszban?

Ez a rész az Ószövetség egyik legfenségesebb szakasza. Anélkül, hogy nyíltan kimondaná, alapvetően bemutatja: az izraelita áldozati rendszer mennyire korlátozott és hatástalan eszköz az engesztelésre (azaz az emberiség és Isten közötti válaszfal eltávolítására). A bűn problémája annyira komoly, hogy csakis az Úr Szolgája oldhatja meg. Ez a szakasz bemutatja a nép és az Úr Szolgája tapasztalatait is. A nép: A népnek kétféle tapasztalata is volt: az egyik a hitetlenség és a félreértés, a másik a bűnvallás és a bűnbánat. Először az Úr Szolgáját visszataszítónak találták, szinte egy lepráshoz hasonlónak (Ézs 52:14), olyannak, aki „ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől" (Ézs 53:4). Mivel úgy tűnt, Isten elutasította, az emberek is megvetették és elutasították (3. vers). Azután rájöttek, hogy isteni szándék állt amögött, ami az Úr Szolgájával történt: neki kellett a saját vállára vennie fájdalmaikat és betegségeiket (4. vers). Hordozta bűneiket, és helyettesükként meghalt értük. Az Úr Szolgája áldozatának fényében olyannak látták önmagukat, amilyenek valójában voltak: „Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az Úr őt sújtotta mindnyájunk bűnéért" (6. vers, új prot. ford.). Csak úgy vehetjük észre, micsoda torzulásokat okozott életünkben a bűn, ha a keresztre nézünk.

Az Úr Szolgája: Az Úr Szolgája különösen fájdalmas tapasztalaton ment át. Magányos volt, mindenki elhagyta (3. vers), bánat és szenvedés terhelte, megkínozták (7. vers), sőt, „kivágatott az élők földéből" (8. vers). Pedig semmi nem igazolta ezt a bánásmódot, hiszen „nem cselekedett hamisságot, és álnokság sem találtatott szájában" (9. vers). Miért szenvedett hát ártatlanul? Azért, mert az Úr felajánlotta életét „áldozatul" a bűnért (10. vers). Magára vette az emberek bűneit, meghalt helyettük, hogy igaznak és ártatlannak nyilváníthassa őket (11-12. versek). Áldozati halála után azonban újból meglátja a napvilágot (11. vers), és felmagasztaltatik (Ézs 52:13).

Olvassuk el újra Ézs 52:13–53:12 verseit, különös figyelmet fordítva mindarra, amit Jézus tett értünk a kereszten! Milyen reménységet találunk ebben a szakaszban?