Először volt a semmi.

Azután lett a kezdet. Majd a káosz.

Sötétség, ősköd, tomboló kavargás.

De akkor fölharsant az első dallam,

mert szólt az Úristen: Legyen!

S a megbolydult, vad elemek csatáját

fölváltotta a szent harmónia.

És lett a Föld is, majd az égi Éden,

a szépség, jóság, összhang drága kertje.

De akkor hirtelen a színre lépett

a kígyóként tekergő Ős-Ravaszság,

és megtörte a dallam tiszta ívét.

Nyögött a föld a diszharmóniától.

Ám eljött az időnek teljessége,

és újból fölzendült a régi dallam,

mert ismét szólt az Úristen: Legyen!

A betlehemi legelők fölött

csodás mennyei kórus énekelt,

s egy homályos istálló barna mélyén

fölsírt egy drága Csecsemő…