Szemeimet a hegyekre emeltem.
Segítséget vártam ugyanis.
Valakit, aki elég hatalmas ahhoz,
Hogy meggyógyítsa a megromlott szívet.
Azután fölmentem a hegyekre,
És úgy volt, ahogy gondoltam.
A magas hegyek csúcsán senki sincs,
Kivéve egy-két lézengő turistát.
És szemeimet a hegyekről emeltem
Magasabbra. Tehozzád, Istenem,
Aki a csúcsoknál is magasabban élsz,
De meghallod, ha valaki néven szólít.
Lehajolsz a magát megnevezni merő,
Magát előtted kitáró bűnöshöz.
Segítségem nem a hegyekről jött,
Hanem a hegyeken – tetőled, Atyám.
Köszönöm, hogy jobban szeretsz,
Mint ahogy én tudlak szeretni.