Ézsaiás küldetése messze meghaladta Júda megreformálását. Olyan látomást is kapott Jeruzsálemről, amelyben a város fényforrásként áll a hegyen, mintegy bizonyságul minden nemzetnek az egy igaz Istenről és parancsolatairól: „…erősen fog állani az Úr házának hegye…, és özönleni fognak hozzá minden pogányok" (Ézs 2:2).

Hogyan látjuk saját szerepünket abban, hogy Isten üzenetét eljuttassuk az egész világra (lásd Jel 14:6)?

Milyen feladat betöltésére szólítja fel Isten Júdát Ézs 42:6-7 verseiben? Miként látjuk önmagunkat ma ebben a szerepben?

Hogy vonatkozik Ézs 49:6 az adventistákra?

Egyházunk csak az 1860-as évek vége táján ismerte fel, hogy küldetést kell betöltenie más országok felé is. A korai adventisták úgy értették az evangéliumi megbízólevelet, hogy annak hatálya csupán az Észak-Amerikában élő embercsoportokra terjed ki. Az amerikai társadalomban számos kultúra élt együtt, és a korai adventisták úgy gondolkodtak, hogy nem kell kimozdulniuk az országból, úgy is elérnek minden nemzetet, ágazatot, nyelvet és népet. Arthur Spalding azt fejtegeti, hogy a korai adventisták számára „megnyugtató érvelés" volt az, hogy küldetésük csupán Észak-Amerikára vonatkozik. (Lásd Arthur Whitefield Spalding: Origin and History of Seventh-day Adventists. Washington, D. C., 1962, Review and Herald. 2. köt. 193. old.)

A fiatal egyház azonban kevéssel ezután felismerte, hogy eladdig túlságosan is korlátolt látásmóddal bírt. Elindultak tehát gyülekezeteket alapítani Ázsiában, Afrikában, Európában, Polinéziában és majdan az egész világon. Ebből a munkából most már így vagy úgy mindnyájan, egyénenként is kivehetjük a részünket.

Mely módszerekkel tehetünk többet azért, hogy az üdvösség jó híre eljusson az egész világra (lásd ApCsel 13:47)?