SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 3Mózes 16:30; 17:11; Ézsaiás 6:1-10; 49:6;

Jeremiás 3:22; Máté 28:18-20; Zsidók 1:2

„És hallám az Úrnak szavát, aki ezt mondja vala: Kit küldjek el és ki megyen el nékünk? Én pedig mondék: Ímhol vagyok én, küldj el engemet!" (Ézs 6:8).

KULCSGONDOLAT: Ézsaiás kimagasló próféta volt a Kr. e. VIII. században. Felemelte szavát a bűn és a romlottság ellen, pártját fogta az igazságnak és a méltányosságnak, és a Messiás érkezéséről jövendölt. Milyen párhuzamokat találunk kora és a mi korunk között?

Ézsaiás küldetésének középponti részét képezte Júda, a déli királyság megreformálása. A próféta felemelte szavát a bűn és a romlottság ellen, és szót emelt a nemzet Isten elleni lázadása miatt is. Ézsaiás küldetése azonban túlhaladt azon, hogy megújulást sürgessen Júdán belül. Lelki szemeivel látta azt a napot, amikor abból fog állni Júda küldetése, hogy a világ előtt képviseli Istent. Júdának nem lehet az a dolga, hogy csupán önmagával foglalkozzon; a nép rendeltetése az, hogy teljesítse küldetését más nemzetek között. Ézsaiás így idézi Isten szavait: „…és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává" (Ézs 42:6).

A missziónak ezt a tágabb látókörű, az egész világra kiterjedő szemléletét a további években szem elől tévesztették. Jézus és az apostolok (lásd Az Apostolok cselekedetei) szolgálatáig nem láthatjuk az evangélium világszéles terjesztését. A népből hiányzott az a szemlélet, amelynek részeként mi is elhívattunk.