Amikor a jeruzsálemi apostolok hírét vették a misszió óriási sikerének Samáriában, elküldték Pétert és Jánost, hogy látogassák meg Fülöpöt és az új hívőket. Épp a Gondviselés által kijelölt időben érkeztek Samáriába, hogy Fülöpöt támogassák. Először is imádkoztak az új hívőkért, hogy elnyerjék a Szentlelket – úgy tűnik, Fülöp erre nem kerített sort korábban. Ezután segítettek neki szembeszállni egy Simon nevű emberrel, aki korábban varázsló volt.

1. Miért nem feltétlenül bizonyítják a csodák és más természetfeletti megnyilvánulások, hogy Isten áll a történések mögött? 2. Simon jó dolgot akart, csak épp rosszul. (Legalábbis a leírás alapján ez a valószínű. Elvégre mi rossz van abban, ha kézrátétellel akarjuk másnak átadni a Szentlelket?!) Péter reagálásából ítélve mi lehetett Simon kérése mögött a valódi indíték? 3. Milyen szempontból hasonlíthatóak Péter apostol Simonnak mondott szavai ahhoz, ahogy Jézus megdorgálta Pétert (lásd Mt 16:21-27)? 4. Hol fedezhetjük fel ebben az igeszakaszban Krisztus kegyelmét és a megbocsátás evangéliumát?

Olvassuk el ApCsel 8:9-25 szakaszát, benne Simon, Fülöp, Péter és János találkozásának történetét, majd válaszoljunk az alábbi kérdésekre!

Azzal együtt, hogy Fülöp sok ajándékot kapott, még ő is segítségre szorult. Ez a magyarázat arra, hogy miért kellett Péternek és Jánosnak Samáriába mennie. Mi itt a lényeg? Az, hogy senki nem elég jó, illetve tehetséges ahhoz, hogy egyedül végezze az Úr munkáját. Szükségünk van mások segítségére!

Simon meg akarta vásárolni a hatalmat, hogy kézrátétellel adhassa át a Szentlelket. Még ilyet! Ráadásul Simonról úgy tudjuk, hívő volt, mi több, meg is keresztelkedett! Milyen balga dolgokat képzeltünk hitéletünk kezdeti szakaszában, amelyektől azóta elfordultunk?