Adventistaként gyakorta mondjuk, hogy rést, utat kell találnunk missziónk számára. Sok helyen az előítélet miatt egyszerűen nem kezdhetünk mindjárt Jézusról vagy a Bibliáról beszélni. Az emberek gyakran elzárkóznak, mihelyt lelki dolgokra terelődik a szó. Az egészségügyi üzenet a világ számos helyén döntött már le falakat, de talán a személyes barátság a leghatékonyabb útkészítő. Amikor baráti kapcsolatba kerülünk emberekkel, gyakorta tesznek fel kérdéseket keresztény hitünkkel kapcsolatban.

1. Mi késztette Fülöpöt arra, hogy éppen akkor és oda menjen? Milyen fontos üzenetet hordoz számunkra a válasz? 2. Milyen bevezetéssel kezdett Fülöp bizonyságot tenni a főembernek? Más megközelítésben: miben nyújtott segítséget neki, amire épp szüksége volt? Milyen fontos tanulságot vonhatunk le ebből is?

Olvassuk el ApCsel 8:26-39 verseiben Fülöp és a komornyik történetét, majd válaszoljunk az alábbi kérdésekre!

3. Mi kellett ahhoz, hogy Fülöp megkeresztelje a komornyikot? Mi ennek az üzenete számunkra?

Az etióp férfi Jeruzsálembe ment Istent imádni, majd minden valószínűség szerint csalódottan indult haza. Ugyanis gyorsan kiderülhetett számára, hogy pogányként és eunuchként két okból sem vehetett részt a zsidók udvarában az istentiszteleten (lásd 5Móz 23:1). De új világosság törte át a csüggedés fellegét, amikor arról a Személyről hallott, aki halála által „lerontotta a közbevetett választófalat" (Ef 2:14). E csodálatos hír hallatán a komornyik arra kérte Fülöpöt, hogy keresztelje meg. Itt olvashatunk először arról, hogy egy pogány ember keresztény hitre tér. Ez a pogány történetesen egy jómódú és befolyásos afrikai volt.

Milyen gyakran van alkalmunk bizonyságot tenni? Mennyire tudunk jól élni ezekkel az alkalmakkal? Mit tehetnénk jobban, mint korábban?