SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Dániel 1–3. és 6. fejezetei

„De Dániel eltökélé az ő szívében, hogy nem fertőzteti meg magát a király ételével és a borral, amelyből az iszik vala, és kéré az udvarmesterek fejedelmét, hogy ne kelljen magát megfertőztetnie" (Dán 1:8).

KULCSGONDOLAT: A Dánielnek és három társának babiloni helytállásáról szóló beszámolók betekintést nyújtanak a hűség és a misszió kapcsolatába, ami napjainkban, kétezer-hatszáz év múltán is érvényes.

A legborúsabb körülmények között is, amikor szemmel láthatóan teljesen rosszra fordul minden, azzal vigasztalhatjuk magunkat, hogy legvégül a dolgok a javunkra válnak majd. Nem azzal, hogy jó lenne minden, ami történik, de Istennel együtt minden a jót munkálhatja. Nincs rá biztosítékunk, hogy ez éppen a számunkra kívánt módon megy végbe; és az is meglehet, hogy soha nem fogjuk meglátni azt a jót, ami a fájdalmas, rosszra fordult helyzetekből származott. Az ígéret azonban megmarad: „Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak" (Róm 8:28).

Ezen a héten azt fogjuk megvizsgálni, hogyan fordította Isten a rosszat jóra négy zsidó fiatalember életében, akik önhibájukon kívül idegen országba száműzettek. Hajthatatlan elkötelezettségük révén azonban Isten így is fel tudta használni őket, hogy szándékait és befolyását közvetítsék.