Habár a társadalmi szokások és elvárások korlátok közé szorították őket, a korai keresztény egyházban sok nő tüntette ki magát szolgálatnak szentelt életével. A Biblia ritkán írja le részletesen a történeteket, az azonban egyértelmű, hogy a nők tevékeny szerepet vállaltak az egyház missziójában.

Milyen fontos alapelvet ismerhetünk fel ApCsel 21:9 rövid versében?

Pál a római gyülekezethez küldött soraiban egy Fébé nevű asszonyt ajánlott a figyelmükbe, és a „nénénk" megszólítással emlegette őt (Róm 16:1). Fébé a kenkhreai gyülekezet tagja volt. Kenkhrea kikötőváros volt, néhány mérföldre Korinthustól. Pál „a gyülekezet szolgálója"-ként (1. vers) jellemzi Fébét. Az apostol gyakran használja írásaiban a görög diakonosz szót, amit néha „szolgá"-nak, néha „diakónus"-nak fordítanak. Akármelyik is a helyes kifejezés, a szó jelentése az, hogy Fébé olyan személy volt, aki szolgálta a gyülekezetet. Pál így folytatja: „Mert ő is sokaknak pártfogója volt, nékem magamnak is" (2. vers).

Az újszövetségi asszonyok közül többen is jócselekedeteikről ismeretesek. Olvassuk el a következő igerészleteket: ApCsel 9:36; Róm 16:7, 12; Fil 4:2-3; Filemon 2! Mire következtethetünk példájuk és a már korábban vizsgált bibliai esetek alapján arra nézve, hogy a kereszténység korai időszakában milyen sokféle feladatot láttak el a nők?

A nők nem csupán a háttérben töltöttek be fontos szerepet azzal, ahogy támogatták az ősegyházat. Úgy tűnik, sokan vezető helyet foglaltak el az élvonalban, vitték másoknak a jó hírt. Vitán felül áll, hogy az evangélium záró munkájában, amikor a három angyal üzenetét „minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek" (Jel 14:6) el kell juttatni, továbbra is jelentős feladat hárul a nőkre.

Akár férfiak vagyunk, akár nők, mi a legalkalmasabb útja-módja lelki adományaink felhasználásának a szolgálat és a misszió munkájában?