Olvassuk el Jézus és az asszony találkozásának történetét Jn 4:1-40 szakaszában! Milyen módon kapcsolja Jézus a nő mindennapi életét és körülményeit ahhoz a lelki igazsághoz, amiről beszélni akart? Más szóval: hogyan épített lelki hidat vele?

Az asszony annyira felindult azon, amit látott és hallott, hogy a vödrökről is megfeledkezve visszarohant a városba (Jn 4:28). Találkozott a Messiással, és ezt a jó hírt meg kellett osztania másokkal is.

Bizonyságtétele első részében meghívta szomszédait, ismerőseit, hogy ők is találkozzanak az Emberrel, aki ismerte élete történetét (29. vers). Lám, egy egyszerű, ám klasszikus igazság a bizonyságtételről! Missziónk nem az emberek megtérítésében áll. Feladatunk a mag vetése, s az, hogy az embereket Jézushoz vezessük. Ezután már a Szentlélek végzi az emberek megtérítését. Így azok is, akik az asszony hívására találkoztak Jézussal, később bizonyságot tettek róla: „Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ üdvözítője, a Krisztus" (Jn 4:42).

A samáriai nő bizonyságtételének második része egy kérdés: „Nem ez-é a Krisztus?" (29. vers). A szavak sorrendje, ahogy az a görög eredetiben előttünk áll, azt sugallja, hogy a válasz tagadó. Ily módon a kérdése betű szerint: „Ugye, ez nem lehet a Messiás?", illetve: „Ugye, ez nem a Krisztus?". Még az asszony sem volt száz százalékig bizonyos abban, hogy Jézus a Messiás, vagy – és ez tűnik valószínűbbnek – talán igyekezett szelíden „beadagolni" a hírt az embereknek, akik netán ellenségesek lettek volna iránta, ha egy ilyen dolgot határozottan kijelent.

Számos tanulság meríthető ebből az elbeszélésből. Fontos tény: viselkedésével Jézus egyértelműen szakított kora hagyományaival, és bizonyságot tett, nem egyszerűen egy asszonynak, hanem egy samaritánus asszonynak, akit azután az evangélium hírvivőjeként, evangélistaként felhasználhatott.

Jézus egy samaritánust, egy asszonyt, ráadásul közülük is egy erkölcsileg erősen kifogásolható múltú nőt használt fel arra, hogy bizonyságot tegyen róla. Mintha szántszándékkal ment volna szembe kora minden tabujával és előítéletével. Milyen tanulságot vonhatunk le példájából, akár képesítést szereztünk az Úrért végzendő munkára, akár nem?