„Az Üdvözítő Péterrel való bánásmódja tanulság az ő és testvérei számára. Noha Péter megtagadta Urát, de az a szeretet, mellyel Krisztus hordozta őt, sohasem ingott meg. Amikor az apostol megkezdte munkáját, hogy másoknak hirdesse az Igét, türelmes, együtt érző és megbocsátó szeretettel közeledett a bűnöshöz. Emlékezett saját gyöngeségére és bukására, s a reá bízott juhokkal és bárányokkal ugyanolyan gyöngéden kellett bánnia, mint ahogyan Krisztus bánt vele" (Ellen G. White: Az apostolok története. Budapest, 2001, Advent Kiadó. 339. old.).

„Vajon nem különös, hogy Péter, akinek annyi fogyatkozása volt, aki elesett, majd visszanyerte korábbi helyét, aki hosszú éveket töltött a szolgálatban, aki jól ismerte Krisztus tiszta, egyenes, elvhű magatartását, aki annyi tanítást hallott, aki annyi ajándékot, ismeretet kapott, aki olyan nagy hatást tett az emberekre az Ige hirdetésével és tanításával, így megváltozott, és elfordult az evangéliumi elvektől az emberektől való félelem miatt, vagy hogy elnyerje megbecsülésüket? Nem furcsa, hogy így megingott, és ennyire kétértelmű lett álláspontjában? Bár Isten mindenkinek megadná gyámoltalansága tudatát, hogy hajóját egyenesen és biztonságban a kikötőbe kormányozhassa! Krisztus kegyelme minden egyes napon nélkülözhetetlen. Csakis páratlan kegyelme őrizheti meg lábunkat az eleséstől" (122. kézirat, 1897. Ellen G. White magyarázatai, SDA Bible Commentary. 6. köt. 1108–1109. old.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1. Beszélgessünk arról, hogyan viszonyuljunk a hitben gyengékhez, akik megbotránkoznak bizonyos dolgokon! Milyen messze mehetünk el a hozzájuk való alkalmazkodásban? Milyen alapelveket kell követnünk, nehogy, miként Péter, feláldozzunk egy magasabb célt a jó szándékú „senkit meg nem sérteni" akarásunkkal?

2. A lelki büszkeség mindenkire nézve veszedelmes lehet. Hogyan óvhatjuk meg magunkat ettől, kivált, ha nagy sikereket érünk el a lélekmentésben, a lelkészi szolgálatban vagy az élet bármely területén? Hogyan segít az Úr abban, hogy alázatos szolgái maradjunk?

ÖSSZEFOGLALÁS: Péter apostol a lélek sötét éjét élte át Jézus halálakor, de előtte és utána is. Jézus feltámadása után újabb esélyt kapott, hogy az Úr iránti hűségét kinyilváníthassa. Péter ennek a feladatnak szentelte az egész életét, és megpróbáló időkben vezette a gyülekezetet úgy, hogy mind erősebbek lettek.