Még ha a gyülekezeti tagok Krisztusban, egyazon misszióban munkálkodnak is, félreértések és egyenetlenségek léphetnek fel közöttük. Ez alól a korai keresztény egyház és Péter sem volt kivétel. Bármilyen különleges áldást kapott Istentől az apostol, bármennyire is oroszlánrésze volt a gyülekezet munkájában, még pünkösd után is fejlődnie kellett. Milyen jó tudni, hogy hibái ellenére Isten továbbra is felhasználta őt!

Gal 2:11-14 szerint mi az, amit Péter még ekkor sem értett?

Pált igencsak felháborította Péter viselkedése, mert képmutatónak tartotta. Péter a tisztátalan állatokkal kapcsolatos látomása valamint Kornéliusszal való találkozása után kezdett kapcsolatot tartani a pogányokkal. Kárhoztatták is ezért a zsidó-keresztények Jeruzsálemben (ApCsel 11:2). Péter magyarázatot adott tetteire, így bírálói megváltoztatták véleményüket. „Ezeknek hallatára aztán megnyugovának, és dicsőíték az Istent, mondván: Eszerint hát a pogányoknak is adott az Isten megtérést az életre!" (18. vers).

Később azonban – és ez váltott ki Pálból neheztelést –, miután oly sokat fáradt a pogányokért, Péter visszatért korábbi magatartásához. Meghajolt a zsidó-keresztények nyomása alatt, és meggyőződése ellenére már nem akart együtt étkezni a pogányokkal, nehogy megsértse a zsidó-keresztényeket. Pál felháborodott Péter viselkedésén, noha egy másik helyen éppen ő intette az erősebb testvéreket, hogy ne botránkoztassák meg a gyengébbeket (1Kor 8:9-13).

A pogányokkal való közösség tekintetében egyértelmű volt Pál alapállása. A pogányok apostola úgy gondolkodott, hogy a misszió, valamint a Krisztusban való egység tudatának kell az uralkodó és a legfontosabb vezérelvnek lennie.

Olvassuk el 1Kor 8:9-13 szakaszát! Mi itt a gondolatmenet fő vonala? Hogyan kell értenünk Pál szavait, és hogyan vonatkoztathatjuk magunkra és gyülekezetünkre azokat? Lehet, hogy mi is teszünk olyasmit, ami talán bántja a hitben gyengébb tagokat? Ha igen, nevezzük meg ezeket!