„De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat" (Mt 16:18).

E szavak a Biblia legvitatottabb kijelentései közül valók. A keresztény történelem nagy részét az határozta meg, hogyan értelmezték emberek e szöveget.

Sokak számára ez az igerész azt jelentette, hogy Jézus Péterre építette egyházát, ő volt az, akit „az első pápá"-nak hívhattak, a kőszikla, akiről Jézus beszélt. Mások azonban Jézus szavait úgy magyarázzák, hogy lényegében ezt mondta: Te Péter vagy, de én ezen a kősziklán, önmagamon építem fel egyházamat. Az igei bizonyítékok, amint alább láthatjuk, az utóbbi magyarázatot támasztják alá.

Keressük ki a következő igehelyeket: 5Móz 32:4; Zsolt 18:3, 32; 95:1; 1Kor 10:4; Ef 2:20; 1Pt 2:6! Hogyan segítenek megérteni, mi is az a kőszikla, amiről Jézus beszélt?

Akármilyen kiváltságai, adottságai is voltak Péternek, bármilyen fontos szerep is hárult rá, Isten egyháza nem egyetlen bűnös emberi lényre épül. Mentsen Isten ettől! Jézus maga a Kőszikla, az alap, amin az egyház nyugszik. Mindanynyian, ideértve Pétert is, lehet bármi a szerepünk és a helyünk, addig vagyunk biztonságban, amíg ezen az alapon, ezen a kősziklán állunk, és addig állhatunk ezen a Kősziklán, amíg életünket hitben és engedelmességben alárendeljük (lásd Mt 7:24) Urunk szavainak és parancsának. Persze az Úr látta előre Péter jövőjét, tudta, mi lesz Péterből, de az egészen biztos, hogy nem akarta őt – bűnös, esendő embert – megtenni egyháza fundamentumának.

Mire vallanak Krisztus szavai az alázat fontosságáról az életünkben, és különösen a mások üdvéért végzett munkánkban? Miért nem érnek semmit adottságaink – legyenek bármilyenek is –, ha nem rendeljük alá az Úr akaratának?