SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Máté 23; Márk 9:12; Lukács 24:7;

János 1:1-14, 29; Zsidók 2:9

„Ami kezdettől fogva vala, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek igéjéről" (1Jn 1:1).

KULCSGONDOLAT: A történelem folyamán senki másnak nem volt akkora hatása a világra, mint Jézusnak, és senki nem osztotta meg annyira a közvéleményt, mint Ő. Mindannyiunk jövője abban az egy alapvető kérdésre adott válaszban foglalható össze, amit Jézus tett fel: „Ti pedig kinek mondotok engem?" (Mt 16:15).

Napjainkban némelyek vitatják, hogy élt-e egyáltalán Jézus, ám a történelmi bizonyíték elsöprő világossággal áll előttünk. Az igazi kérdés az, hogy ki volt Ő, és miért jött a világra. Jó ember volt csupán vagy az Isten Fia?

„Aki nem több pusztán egy embernél, és mégis olyan dolgokat állít magáról, mint amit Jézus mondott, az nem lehetne nagyszerű erkölcstanító. Az ilyen ember vagy őrült, annyira, mint az, aki záptojásnak képzeli magát, vagy nem más, mint a pokolbéli Ördög. Minden embernek meg kell hoznia saját döntését! Vagy Isten Fia ez az ember, vagy egy háborodott alak, esetleg még annál is rosszabb" (C. S. Lewis: Mere Christianity. New York, 1960, The Macmillan Co. 52. old.).

Elvégre, ha a Bibliában nem hihetünk, ugyan miben hihetünk?!