Olvassuk el ismét ApCsel 17:18-34 verseit! Tekintsük át gondolatmenetét! Hol lelhetjük fel benne az olyan alapvető tanításokat, mint a teremtés, a megváltás és az ítélet? Hogyan hallgatjuk adventistaként, mennyiben hasonlít a mi üzenetünkre?

Pál nem csupán ismerte a pogány irodalmat, egyes részeket emlékezetből idézett; először egy krétai költőt, aki így írt: „Mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk" (28. vers). Másodszor a pogány Kleanthészt, akinek a Zeusz istenhez írt szerelmi költeményében olvasható a következő sor: „Mert az ő nemzetsége is vagyunk" (28. vers). Pál mindkét esetben hallgatóságának kultúrájából hozott elő valamit, majd azt ahhoz az igazsághoz kapcsolta, amit meg akart tanítani nekik.

„Kezét a bálványokkal túlzsúfolt templom felé nyújtva, Pál könnyített gondterhelt szívén, és leleplezte az athéniek vallásának csalárd voltát – írja Ellen G. White. – Legbölcsebb hallgatói is csodálkoztak, amikor érveléseit hallgatták. Tájékozott volt műremekeik, irodalmuk és vallásuk tekintetében" (Ellen G. White: Az apostolok története. Budapest, 1978, H. N. Adventista Egyház. 160. old.).

Ellen White hozzáfűzi: „Pál szavai az ismeret kincseit tárják az egyház elé. Olyan helyzetben volt, amikor könnyen mondhatott volna olyat, ami büszke hallgatóit felingerli, önmagát pedig nehéz helyzetbe hozza. Ha beszédében meggondolatlanul isteneiket és városuk nagy embereit közvetlen támadja, Szókratész sorsa fenyegeti. Azonban isteni szeretetből fakadó tapintattal igyekezett gondolataikat a pogány istenségektől óvatosan eltéríteni, kinyilatkoztatván előttük az igaz Istent, akit nem ismertek" (Ellen G. White: Az apostolok története. Budapest, Advent Kiadó. 160. old.).

Pál megértette, hogy ha el akarjuk vezetni az embereket az általunk kívánatosnak tartott helyre, előbb találkoznunk kell velük ott, ahol ők vannak. Olyan szavakat mondunk, olyan nyelvezetet használunk, amelyet hallgatóságunk megérthet.

Mi volt Pál tanításában az a mozzanat, ami leginkább véleménykülönbséget váltott ki ebben a környezetben? Miért éppen ez? Vajon mit mond ez számunkra lehetőségeink határairól? Észérvekkel elmagyarázhatunk-e mindent, amiben hiszünk?