SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 2Mózes 25:8; Máté 27:50-51;

Apostolok cselekedetei 7:54-56; Zsidók 6:19-20; 7:23-28; 8:1-2; 9

„Fődolog pedig azokra nézve, amiket mondunk, az, hogy olyan főpapunk van, aki a mennyei Felség királyi székének jobbjára üle" (Zsid 8:1).

„Nem sokkal a teremtés után… ősszüleink bűnbe estek… E szörnyű válság kezdetén Isten számára az elsődleges cél az ember megmentése és a világegyetem örök biztonságának helyreállítása volt. E cél elérésére az egyetlen módot a Szentháromság egyik tagjának halála jelentette, erről az eshetőségről pedig a mindent előre tudó Istenség tanácskozásában már eleve döntöttek (lásd Jel 13:8).

Isten gyorsan cselekedett, és beavatta ősszüleinket tervébe, azért, hogy biztosítsa az ember részvételét és együttműködését ebben a különlegesen fontos vállalkozásban. Ugyanakkor a tanításra egy intézményt rendelt el, ami tervét az egymást követő nemzedékek figyelmének homlokterében tartja" (Roy Adams: The Sanctuary. Hagerstown, Md., 1993, Review and Herald. 17–18. old.). Ez az intézmény természetesen a szentélyszolgálat volt.

A szentély a héber istentisztelet központja lett, amelynek szolgálatai és szertartásai az ott imádkozók figyelmét a megváltás világméretű valóságára irányították, amit az eljövendő Messiás valósít majd meg (lásd Zsidók 9), és rámutatnak még Jézus mennyei közbenjárására. E héten tanulmányunk tárgya a mennyei szentély és Krisztus abban végzett szolgálata lesz.