SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Máté 27:62-66; Lukács 24:36-39;

Apostolok cselekedetei 3:14-16; 1Korinthus 15; Filippi 3:7-10

„És az Élő; pedig halott valék, és ímé élek örökkön örökké Ámen, és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai" (Jel 1:18).

Húsvét közeledtével egy tanárnő kiküldte diákjait az iskola mellé, a szabadba. Egy-egy dobozkát adott a kezükbe, és azzal a feladattal bízta meg őket, hogy hozzanak valamit, ami szerintük az életet jelképezi. Miután a gyerekek visszatértek, sorra kinyitották a dobozokat. Az elsőben egy pillangó lapult, majd gyorsan elrepült. A másikban levelek voltak, a harmadikban faágak. Az egyik dobozka azonban, amit a tanárnő kinyitott, teljesen üres volt.

„Jaj, de buta! – kiáltotta az egyik gyerek. – Nem talált semmit!"

Ekkor szólalt meg a Down-kóros Philip: „Ez az én dobozom."

„Philip! – folytatta tovább az előbbi fiú rendületlenül. – Nem végezted el a feladatot!"

„Nem is igaz! – válaszolta Philip magabiztosan. – A sír üres volt!"

Azon a napon kezdték el tisztelni az osztálytársai Philipet. Nem sokkal később, sajnos a kisfiú meghalt. A temetésén az osztálytársai egy-egy üres dobozt tettek le a sírjára.

Igen, a sír valóban üres volt! Éppen az üres sír minden keresztény reményének alapja. Ezen a héten figyelmünket erre a reménységre összpontosítjuk, aminek alapját Jézus Krisztus halálból való feltámadása képezi.