Az évszázadok során a gyermekekre gyakran szakadt súlyos szenvedés. Gyámoltalanságuk és a felnőttektől való függésük miatt sokszor kerültek háborúk, küzdelmek, zavargások és családi viszályok kereszttűzébe. Gyerekek, pontosabban újszülött kisfiúk estek áldozatul a zsidó kérdés megoldására tett első, iszonyatos intézkedésnek az ókori egyiptomi fáraók idejében (2Móz 1:15-16). A Heródes parancsára végbevitt gyermekgyilkosság is a kisfiúk sorait tizedelte (Mt 2:16), aminek kapcsán Máté egy másik esetet is felidézett: a babiloni fogság kezdetén válogatás nélkül ölték meg a gyerekeket (Mt 2:17-18; vö. Jer 31:15). Jézus talán édesanyja térdén ülve hallott Heródes gyilkosságairól, és valószínűleg elevenen élhetett benne e történet, annál is inkább, mivel bizonyos értelemben miatta haltak meg az ártatlan kicsik. (Küldetése volt, hogy értük is meghaljon. De a gyerekeknek meg kellett halniuk miatta, mielőtt Jézus annyi idős lett, hogy saját feladatát megérthette volna.)

A következő szövegek hogyan tükrözik Jézus gyengéd szeretetét és gondoskodását a gyerekek iránt? Mi az üzenete e beszámolóknak, ami túlmutat azon, hogyan is bánjunk a gyermekekkel? Mt 18:2-6; 19:13-15

Vajon milyen lehetett a sorsa azoknak a gyerekeknek, akik aznap Jézus ölében ültek, és akiket megáldott, kezét rájuk téve? Akik közülük már olyan idősek voltak, hogy el tudták raktározni az emlékeket, vajon milyen képet hordoztak később magukban? Voltak-e közöttük, akik elfogadták Jézust mint Messiást? Hogy érezték magukat, amikor ráébredtek, hogy az a személy, aki szeretettel tette rájuk kezét, megáldotta őket, most a magasságban, a mennyekben van, és közbenjár értük? Micsoda biztonságérzetet adhatott ez nekik! A politikusok puszit nyomnak a kisbabák arcára, hogy a szülők azután rájuk szavazzanak; de Jézus önmagukért szerette a gyerekeket. „Hagyjatok békét e kis gyermekeknek, és ne tiltsátok meg nekik, hogy hozzám jöjjenek; mert ilyeneké a mennyeknek országa" (Mt 19:14).

Hány gyermek van a környezetünkben, akire valamilyen formában hatással vagyunk? Gondolkozzunk el azon, hogyan is bánunk velük! Mit tehetünk, hogy hatásunk a legjobb legyen?