SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Mt 4:23-25; 8:25-27; 11:2-6; 12:22-23;

ApCsel 3:19-21

„Amikor látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elesettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül" (Mt 9:36, új prot. ford.).

Még ha felületesen olvassuk is Jézus élettörténetét az evangéliumok beszámolóiban, egy érdekességre biztosan felfigyelünk: a születését övező különös események kivételével nagyon keveset hallunk gyermekkoráról és első éveiről. Emiatt az évszázadok során különféle találgatások kaptak lábra azzal kapcsolatban, hogy mi mindent is tehetett Krisztus ezekben az elveszett években. Az elképzelések azonban még távolról sem közelítik meg azt, amit Ellen G. White írt Jézus élete című könyvében (lásd „Jézus gyermeksége").

A Biblia inkább Krisztus felnőttkorára összpontosít, különösen szolgálatának három és fél évére. Milyen kivételes három és fél esztendő volt az!

A világ nem tapasztalt ehhez foghatót. A folyamatosan mások érdekében végzett, kifogástalan tettei azt bizonyították, hogy új kor hajnala hasadt, Isten országa volt születőben. A Hegyi beszéd befejezésének pillanatában azonnal változott a szín, hiszen Jézus belevetette magát a munkába, hogy az emberek sok baját orvosolja (lásd Máté 8–9. fejezete). Mert Jézus nemcsak szép szavakat hangoztatott. Tettei mindig bizonyították és alátámasztották szavait. Eljött Isten országa, és Jézus azért volt ott, hogy bevezesse.