Jézus úgy jött el, mint maga a kegyelem, a megtestesült kegyelem. Aki találkozott vele, a kegyelemmel találkozott. „Láttuk az ő dicsőségét – írja János –, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal" (Jn 1:14).

Mit tanít Jézus a kegyelemről és a hitről az alábbi bibliaszövegekben?

Mt 14:28-31; Mt 20:1-15; Lk 7:36-48; Lk 15:11-31; Jn 8:1-11

E szakaszok által bepillantást nyerünk abba, hogy milyen sokféleképpen tanított Jézus a kegyelemről – úgy az elmondott történeteivel, mint a saját életéből merített példázatokkal. Azon az éjszakán hogyan is feledkezhetett volna meg Péter ott a tengeren teljes tehetetlenségéről, az elemek tombolásának kitéve? Csak úgy menekülhetett meg, hogy egy nálánál hatalmasabb erőhöz kiáltott segítségért, és a válasz azonnal, késedelem nélkül meg is érkezett. Nem kellett vezekelnie. Nem kellett bonyolult kifejezéseket elmondania, sem nehéz követelményeknek eleget tennie. Csak három szóra volt szükség, ami természetesen tört fel belőle mély kétségbeesésében: „Uram, ments meg!" (Mt 14:30, új prot. ford.). Jézus keze pedig azonnal felé nyúlt. Ez a kegyelem!

Az imént felsorolt történetek közül melyek érzékeltetik leginkább Isten kegyelmét? Mi magunk is kegyelemben részesültünk, hogyan gyakorolhatnánk tehát még inkább a kegyelmet másokkal, akik szintúgy nem érdemesek rá?