Jézus kiléte nem pusztán teológiai állítás, amit bizonyítani vagy cáfolni kell. Nem, mert az évszázadok során élt emberek megszámlálhatatlan tömegének hitével van itt dolgunk. Ha Jézus nem az, akinek hitték, akkor annyian hamis tanításhoz, mesékhez ragaszkodtak, következésképp el is vesztek! Ha Jézus csupán egy kétezer éve élt, palesztinai ember lett volna, a keresztény egyházat terhelné a felelősség a világtörténelem legjobban elítélendő megtévesztéséért.

Mt 1:22-23 Mt 11:2-6 Mt 22:41-45 Mk 14:61-64 Jn 20:26-28

Mennyiben érintik az alábbi szövegek a kérdés lényegét?

Mi is azt mondhatnánk, amit a tanítványok fogalmaztak meg a vihar lecsendesítésének csodája láttán: „Kicsoda ez, hogy mind a szelek, mind a tenger engednek néki?" (Mt 8:27). Elfogatása éjszakáján a főpap Jézusnak szegezte a kérdést, eskü alatt adott választ várva tőle: „…mondd meg nékünk, ha te vagy-é a Krisztus, az Istennek fia?" „Te mondád" – felelte Jézus (Mt 26:63-64). Pilátus tárgyalótermében a helytartó is tudakozódott: „Te vagy-é a zsidók királya?". Jézus ugyanúgy válaszolt: „Te mondod" (Mt 27:11).

Rendkívüli válaszok ezek, minden mércével mérve. Ha az egyszerű názáreti ácsmester fiának tartott Jézusnak volt bátorsága a királyságra vonatkozóan Pilátus kérdésére igennel válaszolni, nyilvánvalóan e világon túl létező valóságokra gondolt. Éppen ez tűnik ki a főpap palotájában elhangzott válaszából is: „Mostantól fogva meglátjátok az embernek Fiát ülni az Istennek hatalmas jobbján, és eljőni az égnek felhőiben" (Mt 26:64).

Az evangéliumok tehát az Újszövetség többi részéhez hasonlóan egyértelműen azt fejezik ki, hogy Jézus személyében emberi testben jelent meg az élő Isten Fia. Joga van tehát e kivételes meghívást elmondania: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket" (Mt 11:28).