„Az a valaki Ő, aki ellen sokszor harcolok, akivel szembeszegülök, visszautasításokkal, sőt hirtelen pálfordulásokkal – és mégis szenvedélyesen védelmezem, és néha szeretem. Ő tudja egyedül! Legtöbbször észre sem veszem, de Ő küzd bennem a sötétség, a magányosság, a leghevesebb ellentmondások s a halálfélelem ellen – és végül is Ő lesz az erősebb…"

(Egy orvostanhallgató)

***

„Számomra Jézus Krisztus az, aki előttünk járt az éjszakában; beleegyezett, hogy megossza emberségünket az Olajfák kertjének haláltusájában és a kereszt végső elhagyatottságában. Ez a szörnyű kiáltás – 'Kihez mehetnénk?' –, amely keresztülhatolt a századokon…, ma is visszhangzik szívünkben… A világot izgalomban tartó tanok és ideológiák zajongásában semmi biztosat nem látok. Csak nála vannak az igazság igéi. Egyedül Ő adja nekem az életet…"

(Egy negyvenhét éves hivatalnok)

***

„Nem tudnám egy szóval meghatározni, mit jelent nekem Jézus Krisztus. Mert Ő egyszerre Isten, mindazzal a tisztelettel, amit ez magával hoz, és mégis a legjobb és leghívebb barátom, mindazzal az érzelemmel, ami a barátságot jellemzi… Néha munka közben egész könnyen elképzelem Krisztus jelenlétét, amint jön, hogy barátságosan elbeszélgessen velem a műhelyemben. Egyszerre úgy, mint a názáreti ács a maga egyszerűségével, a palesztinai falvak prédikátora a maga tanításával, és a feltámadott… Krisztus a maga hatalmával."

(Egy kézműves) (Folytatás a 37. oldalon.)