„Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában. Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban" (Lk 2:11-12).
„Nem tudjuk megérteni, hogy lehetett Krisztusból gyámoltalan kisbaba. Eljöhetett volna az emberek gyermekeitől egészen különböző szépségben is. Arcáról ragyoghatott volna a fény, alakra pedig magas és gyönyörű is lehetett volna. Szépségével elvarázsolhatott volna mindenkit, aki csak ránéz, Isten azonban nem azt tervezte, hogy így jelenjen meg. Olyannak kellett lennie, mint mások, akik az emberek családjába és a zsidó nép soraiba tartoznak. Vonásainak emlékeztetni kellett a többi emberére, nem lehetett olyan szép, hogy mindenki felfigyeljen rá, mennyire elüt a többiektől. Az emberi család tagjaként kellett eljönnie, hogy menny és föld előtt emberként álljon meg. Azért jött, hogy az emberek közé álljon, elkötelezze magát irántunk, lerója a bűnösök adósságát. Tiszta életet kellett élnie a földön, bemutatva, mennyire hamis Sátán állítása, miszerint az emberiség családja már örökre az övé, még Isten sem ragadhatja ki őket karmai közül.
Az emberek először kisgyermekként látták Krisztust. Szülei igen szegények voltak, és Ő sem rendelkezett mással, mint a szegények. Újszülött korától gyermekkoráig, fiatalkorától felnőttkoráig minden nehézséget átélt, amit szegény, egyszerű emberek tapasztalnak…
Minél többet gondolkozunk azon, hogy Krisztus gyermekként jött a földre, annál csodálatosabbnak tűnik ez a tette. Hogyan lehetséges, hogy a betlehemi jászol gyámoltalan gyermeke nem más, mint a ma is élő Isten Fia? Még ha nem is értjük, hit által elfogadhatjuk, hogy aki a világokat teremtette, gyámoltalan kisbabaként született meg értünk. Azonosította magát velünk Ő, aki az angyaloknál is hatalmasabb, aki egyenlő a menny trónusán ülő Atyával. Krisztusban Isten és az ember eggyé vált, és ez ad reményt a bűnbe süllyedt emberiségnek. Ha a testben megjelent Krisztusra nézünk, az emberi formában megjelenő Istent látjuk, az isteni dicsőség fényességét, az Atya Isten képét" (Ellen G. White: That I May Know Him. 26. old.).

Tartalomjegyzék
Hang és videóanyagok
Előszó
Tanulmány letöltése