Jézus földi szolgálata és tanítása idején Izráel társadalmi szerkezete erősen rétegekre szabdalt volt. Szigorú vonalakat húztak férfiak és nők, vallásos vezetők és egyszerű emberek, gazdagok és nincstelenek, valamint a farizeusok és a köznép között. A nő helye otthon volt, és természetesen ott is csak bizonyos helyiségekben tartózkodhatott.
Milyen üzenetet hordoz Lk 16:19-31 a társadalmi különbségek kapcsán? Mit árul el ez a példázat arról, hogyan tekint az Úr a gazdagok gondolkodásmódjára és cselekedeteire?
Olvassuk el Lk 18:9-14 verseit, és válaszoljunk az előbb feltett kérdésekre, ezúttal abból a szempontból, milyennek látta Jézus a vallási vezetők jellemét és tetteit!
Jézus nem értett egyet e társadalmi rendszerrel, nem is támogatta, mert tisztában volt az abból fakadó rengeteg problémával. Ehelyett nyíltan közösséget vállalt a társadalom kirekesztettjeivel, tanította, pártfogolta, segítette őket. Az evangéliumokban utána olvashatunk, milyen emberekkel és emberekért dolgozott Jézus. Szeretett volna a felső osztály szívéhez is elérni. De ezzel egy időben a pogányok számára is hirdette az Igét, a rossz hírű nőknek, a leprásoknak, vakoknak, szegényeknek és mindenféle kirekesztett, kiközösített embereknek: mindenkinek a szükséglete szerint nyújtott segítséget.
Jézus azért jött a világba, hogy minden egyes ember bűnéért meghaljon. Ha erre gondolunk, ebből már természetes módon következik az is, hogy mindenkinek szolgálni, segíteni igyekezett ittléte alatt, akivel csak találkozott.
Hogyan viszonyulunk mi a társadalom kivetettjeihez? Mi a gyülekezetünk hozzáállása ehhez a témához? Hogyan tehetünk különbséget az őszinte törődés és a megszokott közhelyek hangoztatása között?
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!