Amint a tegnapi részben a Lukács evangéliumában leírt misszióparancsot olvastuk, láthattuk, hogy Jézus elsődleges fontosságot tulajdonított a Szentírásnak, azzal igazolta a történteket. A Szentírásból mutatta meg azt is követőinek, hogy felelősséggel tartoznak a világért.
Milyen bibliai üzenettel küldte Jézus tanítványait a világba? Lásd Lk 24:45-48! Miként egyeztethető össze ez az idézet a keddi tanulmányunkban foglaltakkal, illetve azzal, amit Jelenések 14. fejezetében a hármas angyali üzenet kapcsán megértettünk?
A tanítványságra vonatkozó egyetemes küldetésünk középpontjában is Jézus halála és feltámadása áll, és mindezt a bűnök bocsánatára rendelte az Úr. Jézus nemcsak az életével és halálával kapcsolatos eseményekre akarta felhívni figyelmünket, hanem azok jelentőségére is. A tanítványokat is arra szólította fel, hogy mindkettőt hirdessék az embereknek. Tanúságtételüket az is megerősítette, hogy mint mondotta: „Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai" (Lk 24:48), vagyis mindannak, ami Jézus halálával és feltámadásával kapcsolatos.
Hogyan segítenek az alábbi versek megérteni Krisztus halálának és feltámadásának jelentőségét? Róm 5:6-10; 1Kor 5:7; 15:3-4; Gal 1:4; Ef 1:7; 1Pt 2:22-25
A tanítványok valóban jó bizonyságtevőknek bizonyultak. Az a folyamat, ami Jeruzsálemben főként a zsidók körében indult el, ötven év alatt egy világszéles mozgalommá nőtte ki magát. Az apostolok cselekedetei 1–7. fejezetei a jeruzsálemi és júdeai terjeszkedést írják le, míg a 8–12. fejezetek az üldözésről és egyéb tényezőkről számolnak be, amelyek hatására Isten Igéje Samária, Etiópia, Szíria és más, pogányok lakta területekre jutott el. A 13–28. fejezetekben olvashatunk a keresztényüldöző tárzusi Saul megtéréséről, és arról, hogyan hirdette az Igét egyre hosszabb útjain, míg végül Rómába is elért.
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!