Tanítványok és a bizonyságtevés

„Azt akarom, hogy az ateizmus valóság legyen. Kifejezetten nyugtalanít a gondolat, hogy néhány legértelmesebb és legtájékozottabb ismerősöm hívő. Nemcsak arról van szó, hogy nem hiszek Istenben, persze remélem, hogy igazam van. Lényegében remélem, hogy nincs Isten! Nem akarom, hogy legyen Isten! Nem akarom, hogy ilyen legyen a világegyetem" (Thomas Nagel: The Last Word. New York, 1997, Oxford University Press. 130. old.)!

Krisztus követőiként hogyan viszonyuljunk azokhoz, akik a fenti idézetben foglaltakhoz hasonlóan gondolkoznak? Írjunk le néhány bibliaszöveget, ami ezzel a szemlélettel kapcsolatban eszünkbe jut!

Milyen érzelem, mint például részvét, ítélkezés, szomorúság vagy elmarasztalás mutatkozik meg az összegyűjtött szövegekben? Mit árul el a válaszunk önmagunkról?

Természetesen a tanítványság lényegéhez elválaszthatatlanul hozzátartozik a bizonyságtevés. Az evangéliumokban végig arról olvashatunk, hogyan készíti fel követőit Jézus mások üdvösségre vezetésére. Bizonyos csoportok kifejezetten nyitottnak bizonyultak, míg mások elszántan elutasították Jézust.

Ha Krisztus tanítványaiként élve bizonyságot teszünk, kétségkívül találkozunk mindenféle felfogású emberrel, olyanokkal is, akik talán nem a fenti idézetben megfogalmazott nyíltsággal, de hasonló szellemben gondolkodnak.

Hogyan viselkedjünk velük? Haragudjunk? Szeretettel forduljunk feléjük? Személyes kudarcként éljük meg elutasításukat? Az előbb említett módokon, vagy talán egészen másképp?

Mit tanulhatunk Jézus életéből és tanításaiból, aminek segítségével Jézus igazi tanítványaiként bánhatunk azokkal, akik szándékosan bezárják szívüket és értelmüket az Úr előtt? Van olyan pillanat, amikor már nem tartozunk értük felelősséggel? Ha igen, mikor jön ez el?


Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: