„A szeretetben nincsen félelem; sőt, a teljes szeretet kiűzi a félelmet" (1Jn 4:18).

Tanulmányunk során számos olyan esettel találkozunk, amikor a tanítványok féltek. Az evangéliumokban újra és újra ilyen helyzetekről olvashatunk, és a Biblia rendszerint utal a tanítványok félelmére.

Az alábbi bibliaversek szerint mi mindentől féltek Krisztus követői (Mt 14:27; 17:6-7; Mk 10:32; Lk 8:25; 24:37; Jn 6:19)? Milyen tanulságot vonhatunk le mindebből?

Mitől ijedtek meg a tanítványok Mk 9:30-32 szerint? Mit tanulhatunk ebből a történetből?

A legszomorúbb ebben az esetben az, hogy éppen attól tartottak a leginkább, ami a lehető legnagyobb reményt nyújthatta nekik, ami nem más, mint a Jézus értük vállalt, helyettesítő halála révén elnyerhető üdvösség reménye. Féltek attól, amit nem értettek, és attól is, amit nem akartak meghallani. Ez nem lett volna így, ha megértik Krisztus kereszthalálának lényegét. Saját tudatlanságuk tartotta őket félelemben.

Krisztus követőiként nekünk van a legkevesebb okunk a félelemre. Jézus, aki a viharban a vízen járt, aki meggyógyította a gutaütöttet, és aki néhány darab kenyérből ötezer embert megvendégelt, szeretetét azzal mutatta be igazán, hogy a kereszten meghalt értünk. Fontos tisztában lenni a bűn, az ördög és a kárhozat valóságával, akárcsak a lelkünket fenyegető veszélyekkel (Mt 10:28). Mégis, ha követjük Krisztust, és ragaszkodunk Istennek Jézusban kinyilvánított szeretetéhez, megtanulhatunk azzal a tőle nyert reménnyel és vigasztalással élni, amelyben irántunk való csodálatos szeretete és kegyelme mutatkozik meg.