SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETI TANULMÁNYUNK: Máté 14:22-33; Márk 4:36-41; 6:51-52;
Lukács 8:25; 24:37; János 6:19
„De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok; Én vagyok, ne féljetek" (Mt 14:27)!
Jézus azért választotta ki követőit, hogy tanuljanak tőle. Mégsem tűntek olyan gyors felfogásúnak, mint ahogy azt várnánk. Vajon mi mennyiben különbözünk tőlük? Sokan már évek óta az Úrral járunk, mégsem mondhatjuk, hogy teljességgel tisztában lennénk e szolgálat kötelességeivel. A lelki természetű dolgokra is igaz, ami a világban általában megfigyelhető. Az élethez alapvetően fontos a növekedés. Naponta kell nőni valamilyen tekintetben. Hogyan készítjük elő lelkünk talaját, mivel tápláljuk, hogy tanítványi életünkben biztos legyen a fejlődés és a siker?
A héten újabb, Szentírásból vett példák által mérlegeljük, mit jelent Krisztus követőjének lenni.
GONDOLKOZZUNK RAJTA! Miért fordult elő olyan gyakran, hogy Krisztus tanítványait félelmek gyötörték? Mire figyelmeztet Jézus a farizeusok kovászával kapcsolatban? Mit vált ki belőlünk, ha valaki szándékosan elzárkózik bizonyságtételünk elől?
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!