Mt 18:1 verse szerint a tanítványok azzal mentek Jézushoz, hogy vajon ki lesz a nagyobb a mennyek országában. Miért kérdezték ezt? A párhuzamos igehelyek szerint komoly versengés folyt közöttük, hogy ki lesz a nagyobb Isten országában (Mk 9:33-34; Lk 9:46-48). Ez nem csupán érzéketlenségükről árulkodik, hanem azt is bemutatja, milyen kevéssé értették az alázatosság és a szeretet elveit, Jézus országának alappilléreit.

Hogyan válaszolt Jézus a kérdésükre (Mt 18:1-4)? A gyermekek mely tulajdonságaikkal példázzák a tanítványság lényegét?

Gondoljuk végig, milyen fontos dologról beszél itt Jézus! Ha nem térünk meg, és nem leszünk olyanok, mint a kisgyermekek, nem mehetünk majd be Isten országába. Más szóval, akkor elkárhozunk!

Több szempontból is megvizsgálhatjuk Jézus szavait. E szövegek kulcsszava valószínűleg a megalázza. Tanítványként legyünk olyan alázatosak, mint a kisgyerekek. Fel kell ismernünk: mindenben Istenre vagyunk utalva, teljességgel Atyánktól függünk, mint ahogy a gyermekek is tudják, hogy szükségük van szüleikre. Képtelenek gondoskodni önmagukról, hasonlóképpen mi sem vagyunk biztonságban az Úr nélkül. Ezért annyira fontos, hogy felismerjük, szükségünk van rá. Akkor kezdődött el a földön a bűn, amikor Ádám és Éva azt gondolta, hogy a saját kedvük szerint, Istentől függetlenül is boldogulni fognak.

A gyerekek általában elhiszik, amit mondunk nekik, még ha nem is értik igazán. Nekünk is ugyanígy meg kell tanulni hinni és bízni az Úr szavában, még ha nem is értünk mindent teljesen! Ha csak akkor ébredne bennünk hit, ha Jézussal és a megváltással kapcsolatban mindent maradéktalanul fel tudnánk fogni, nem jutnánk üdvösségre soha, mert nem tanulnánk meg hinni. Meg kell térnünk, amint azt Jézus mondta; ehhez pedig gyermeki lelkület szükséges, hogy elfogadjuk azt is, amit nem értünk teljesen. Hiszen mi szükség volna a hitre, ha mindent tökéletesen értenénk?